Benkő Gabriella A négy gyertya

Benkő Gabriella A négy gyertya

 

December reszket az éjben,
 Fehér hó, a sötétségben.
 A négy gyertya gyújtva, készen,
 Karácsonykor ünnep lészen.
 
 Én vagyok a béke lángja,
 Szól az egyik, s meg is bánja.
 Béke úgy sincs. Miért égjek?
 Elaludt, csak füstje kéklett.

 Másik így szól és meglobban.
 hit a lelkekben alig van.
 nem kell a hit lángja többet
 Elhagyhatjuk ezt a földet.

Most a harmadik gyertyácska
Szólt csendesen, önmagába.
A szeretet lángja vagyok,
Hideg földön most meghalok.

Csak az utolsó kis gyertya,
Lángja remeg, fel nem adja,
A remény sugara vagyok
Soha, soha meg nem halok.

Aztán áthajolt kecsesen,
Lángjával lobbantott hiten.
Majd a szeretethez fordult,
S titokban könnye kicsordult.

Meggyújtotta annak lángját,
S a fény vitte angyal szárnyát,
megérintve béke csonkját,
Lángra lobbantva a gyertyát.

Minden karácsonykor súgja,
Ez az égő kicsi gyertya:
Én a remény lángja vagyok,
Soha, soha meg nem halok.

 



         

 

 

Benkő Gabriella A négy gyertya hozzászólásai

Szólj hozzá

 
 

 

Még ennyi nap van karácsonyig


Customize Countdown Timer

 

 

 

 
 

 

 

Kérlek ne menj el szó nélkül,

hagyj üzenetet.

Köszönöm!


 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 
 
 
 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 
 
 
 

 

 

 
0.003 mp