Mentovics Éva: Télapós versei
Mentovics Éva: Holdas éjek vándora
Ünneplőbe bújt az erdő,
patyolatos ingbe,
milliónyi hókristályból
szövődött a csipke.
Hó-subába öltöztek már
hársak, fűzek, nyárfák,
a közelgő ünnepeket
új gúnyában várják.
Mikulásunk vállára is
rákerül a bunda,
felveszi a világjáró
öltözékét újra,
s holdas éjek vándoraként
- úgy, mint sok-sok éve –
útnak indul, hogy a reggel
ismét otthon érje.
Ám de amíg újra pirkad,
hosszú még az éjjel,
milliónyi piros masnis
csomagot oszt széjjel.
(2011. november 16.)

Mentovics Éva :Álom
Éj sötétjében
ringat az álom,
álmomban én is
Télapót várom.
Reggelre foszlik,
illan az álom…
Télapó jár itt,
rénszarvas szánon.
Tündérek szőtték
nagy, barna zsákját,
szellő lengette
hosszú kabátját.
Orcája kedves,
ősz haja bársony…
indul már hozzám,
boldogan várom.





























